CarsAndGirls.hu - Az on-lány férfimagazin, Cars and Girls.hu - Az on-lány férfimagazin

Keresés

A kereséshez írd be a keresett szót vagy kifejezést

Kiemelt Galéria

Misik Renáta
Galéria - Misik Renáta

Kiemelt Videó

A Fuel Girls showja a Tuning Show 2008-as ...
10 Mb

Kiemelt Hír

Miből lesz a cserebogár? - "A kicsi Lakyboy"

  CAG: Mi az elsõ gyermekkori autós élményed?   Márton Zoltán "Lakyboy": Az elsõ ...

Hírlevél

Iratkozz fel a CarsAndGirls.hu hírlevelére e-mail címeddel

Partnerek

sajtfoto.hu
Budapest-Bamako - interjú az indulókkal, szervezőkkel
Interjúk - (2009.01.18)

A Budapest-Bamako sajtótájékoztatója előtt és után sokat beszélgettem a versenyen indulókkal és a szervezőkkel is. Így még közelebb érzem magam ehhez a fantasztikus kezdeményezéshez, hiszen nem csak egy hatalmas mókáról van szó, hanem arról is, hogy segítsenek a rászorulókon...



Először egy végtelenül kedves úrral, Rácz Lászlóval beszélgettem, aki egy Kacsával vág neki a Budapestet Bamakoval összekötő útnak. Elmesélte nekem, hogy az autót nemrég vette és a tulajdonos elsápadva kérdezte, hogy "lábon" akarja elvinni az autót? Így trélerrel mentek el a Kacsáért, ami most épp egy 8000 kilométeres útra indul. Hát, ha ezt a korábbi tulajdonos tudná...

 

 

CAG: Miért éppen a Kacsára esett a választása?

 

Rácz László: Budapest-Bamakon még sohasem indultak ilyen autóval, a Dakaron már többször. Úgy gondoltam akkor megpróbálom én is.

 

 

CAG: Hogyan tudták felkészíteni az autót erre a rallyra?

 

Rácz László: A felkészítés matricázással, mondhatni látványtuninggal történt. Az autón minden eredeti. Gyárilag kemény 29 lóerő, most szerintem van benne 18. :) Ha a technika ördöge megengedi, akkor végigvisszük.

 

 

CAG: Ön szerint ez a 8000 kilométer meg sem kottyan neki?

 

Rácz László: Szerintem biztosan végigmegy. Ez A KACSA. Európától egy picit félünk, mert hosszú utakat kell megtenni, van amikor például 1100 kilométert. Az átlagsebesség 50 km/h, így előfordul majd, hogy 20-22 órát kell vezetni. Afrikában úgy sem lehet többet menni, mint ötven, azt meg bírja.

 

 

CAG: Hányan fogják vezetni?

 

Rácz László: Ketten megyünk, már voltunk tavaly is. Múlt évben egy Pajeroval voltam, de túrában az már nem kihívás, hogy egy felkészített terepjáróval menjek. Inkább ez a kihívás, egy kis Kacsával...

 


 

Ahogy arrébb somfordáltam belebotlottam három vidám srácba, Bajnóczi Tiborba, Tóth Róbertbe és Czifra Lászlóba, akik egy Csepel autó mellett álldogáltak, ami persze nem volt szokványosnak mondható...

 

 

CAG: Hogy-hogy egy Csepellel vágtok neki az útnak?

 

Czifra László: Ez az egyetlen igazi magyar autó.

 

 

CAG: Mennyire kellett hozzányúlni, átalakítani az autót?

 

Czifra László: Teljesen. Vettünk egy külön alvázat, egy külön felépítményt, egy külön motort és úgy lett összeépítve.

 

 

CAG: Belül mi van az autóban, ami nem gyári?

 

Czifra László: Ez eredetileg egy 10 személyes csapatszállító volt. Tettünk bele három "luxusülést", került bele két ágy, van benne egy hűtő, állófűtés, ennyi. :)

 

 

CAG: Szerinted kiértek vele Bamakoba?

 

Czifra László: Sőt! Vissza is jövünk! :)

 

 

CAG: Nem adjátok el kint az autót?

 

Czifra László: Isten ments! Elvileg ilyen Csepelt, ami tűzoltóautó és összkerékhajtású, abból ez az ötödik, ami kikerült a gyárból. Sohasem adjuk el.

 


 

Ezt követően Gál "Baba" Istvánnal, a tereprally '80-as abszolút bajnokával beszélgettem, aki immáron másodszor épített autót a Budapest-Bamakora, de ő ismét nem indul el ezen a megmérettetésen. Viszont sok műhelytitkot elárult nekem...

 

 

CAG: Mit lehet tudni erről az autóról?

 

Gál "Baba" István: Az autó teljes átalakításon esett keresztül, ami hathónapi munkát jelent. Minden tapasztalatunkat, amit a tereprallyban szereztünk, azt bevetettük. Az autóval olyan úr indul majd, aki nem műszaki szakember, ezért úgy próbáltuk az autót elkészíteni, hogy minél kevesebb probléma lehessen.

 

 

CAG: Milyen speciális dolgok kerültek bele?

 

Gál "Baba" István: A dakaros tapasztalatok sokat segítettek. Ebben az autóban egy kettes Golf motor van, dízel, ami sokkal könnyebb és nyomatékosabb, mint az eredeti. Került bele egy nagy méretű vízhűtő, egy nagy levegőhűtő, a motorolajat hűtjük. A futóműveket is átalakítottuk, megemeltük három centivel az egész autót, hogy a homokban ne akadjanak el vele. Speciális fékeket szereltünk rá, rugós tagokat tettünk bele, és persze a kabint bebukócsöveztük. Nagyobb lett az üzemanyagtank, biztonsági szempontból 170 literes tank van most benne. Úgy gondolom, hogy ha csak a vezetésre, a sportra kell koncentrálni, és nem a műszaki dolgokra, akkor az igazán csodálatos dolog.

 

 

CAG: Jövőre elindul a versenyen?

 

Gál "Baba" István: Minden csak pénz kérdése, nagy kedvet érzek hozzá. Tavaly a Hősök terén megtartott rajtnál olyan hangulat volt, mint a Dakarnál. A technika nagyon sok embert érdekel, és egyre nagyobb az érdeklődés. Ez nem igazán verseny, hanem egy "segítsük egymást-mozgalom", ettől függetlenül nagyon komolyan kell venni. A homok egy egészen más világ...

 


 

Úgy gondoltam, ha már gondolatban bekukkanthattam a motorháztető mögé, akkor belesek egy picit a kulisszák mögé is. Így odasomfordáltam Villám Gézához...

 

 

CAG: A szervezés melyik része volt a legnehezebb szerinted?

 

Villám Géza: A szervezés, ez az egész komplett rendszer nagyon bonyolult. Amire azt hittem, hogy úgy fog menni, mint a karikacsapás, az a budapesti rajt megszervezése volt, de az lett a legbonyolultabb feladat. A magyar bürokrácia már majdnem annyira komoly, mint az afrikai talán... Most ez volt a legnagyobb sokk számomra.

 

 

CAG: A Dakar kivonult Mauritániából. Ti miért döntöttetek úgy, hogy maradtok? Nincs semmi félelem bennetek?

 

Villám Géza: A Dakar elsősorban politikai okok miatt vonult ki Mauritániából és Maliból. Mivel Magyarországnak nem voltak gyarmatai Afrikában, ezért a mi pozíciónk egy picit jobb volt. Azok a politikai hátrányaink nincsenek meg, mint a francia szervezőknek.

 

 

CAG: Indulóként mi a kedvenc szakaszod? Mit vársz a legjobban?

 

Villám Géza: Az utolsó napot. :)  Mali egyébként is nagyon szép, Maliban öröm autózni. Ahogy látod a vályogkunyhókat, a kis házakat, a vidám embereket, akik mindenhol integetnek. A csinos lányok a fejükön kancsókkal, korsókkal... Ez olyan felemelő érzés, és a végén a befutó Bamakoban...

 

 

CAG: Mesélj nekem az autódról!

 

Villám Géza: Ez egy 1974-es Peugeot 504-es, aminek az a különlegessége, hogy eddig két tulajdonosa volt. Az első tulajdonos az a magyar nagykövet volt Kenyában, akinek ez volt a szolgálati autója. Ennek a kocsinak már nagy tapasztalata van Afrikában. A második tulajdonos egy autógyűjtő volt, akitől én vettem. A dolog különlegessége, hogy kerestem egy francia autót, hogy ezzel is tisztelegjünk a franciák előtt a terep felfedezéséért, az afrikai tereprallyzás megalapozásáért. Először egy terepjáró Renault 4-est akartam venni, de sehol sem találtam. Utána esett a választás az 504-re és egész Európát végigkerestem. Jártam Olaszországban, Franciaországban, Németországban, hogy találjak egy jó állapotban lévő autót, és nem hiszed el, de 500 méterre a lakásomtól találtam meg ezt a darabot. Úgy éreztem ez egy jel. Az autót egyébként a Peugeot Pásztor restaurátorai teljesen felújítottak és olyan állapotba hozták, hogy elindulhasson.

 

 

CAG: Gondolom komolyabb átalakításra is szükség volt a speciális terep miatt...

 

Villám Géza: Igen. Ez az autó eleve nagyon könnyű, és minden nehéz dolgot kivettünk belőle, mert a súly a legfontosabb. Nagyon sokan azt mondják, hogy kell a négykerék-meghajtás, jönnek másfél-két tonnás autókkal és elsüllyednek a homokban. Pedig az, hogy ne nyomjál többet, mint 700 kiló, az sokkal fontosabb. Ha nagyon nagy a homok, én a navigátort is kidobom majd. :)

 


 

Fábry Sándor, a showder nagymestere egy mentőautóval vág majd neki az útnak, amelyet otthagynak Afrikában, hogy ezzel támogassanak egy kinti kórházat. Kíváncsian vártam hogyan mesél ő az úttal kapcsolatos tervekről, érzésekről:

 

 

CAG: Honnan jött az ötlet, hogy elinduljon a Budapest-Bamakon?

 

Fábry Sándor: Az ötlet nem az enyém volt, hanem egy barátomé. Mondtam neki, hogy nem tudok vele tartani a Showder-felvételek miatt. Később mégis felvettem a kapcsolatot a szervezővel, Villám Gézával és szólt, hogy lenne egy mentőautó, amit le lehetne vinni. Annyi időm nem lett volna, hogy vissza is autóval jöjjek. Egy ramaty állapotú autóhoz én már idős vagyok, azt csinálják a fiatalok. Így viszont a mentőautót, amit adományba viszünk ott lehet hagyni és visszafelé repülővel jövünk. Sikerült a felvételeket is úgy átraknom, hogy ne legyen ebből gond.

 

 

CAG: Lesz afrikai dizájn-center?

 

Fábry Sándor: Háát, azt még nem tudom. Ami biztos, hogy lesz egy dizájn-, egy külcsín-díj a legállatabbul kinéző autónak. Ebben megkértek, hogy segítsek.

 

 

CAG: Nem tart az úttól, esetleg betegségtől?

 

Fábry Sándor: Beoltottak minket. De egyébként is, bármikor lelőnek minket itt, a pesti utcán. Hát akkor meg miről beszélünk?! Bármikor, bármelyik sarkon kifoszthatnak fényes nappal, több bankrablás van Magyarországon, mint Mauritániában és Maliban együttvéve. És hát ahogy szervezőnk írta: "a Budapest-Bamako legveszélyesebb szakasza a 8-as út Székesfehérvár és Körmend között". Ezt tudom erről mondani.

 


 

Ha hiszitek, ha nem, két fiatal lány, Pánczél Gyöngyi és Kapitány Dorottya "Opeles csajok" néven nekivág a sivatagnak. Nem igazán értettem, hogy honnan van ennyi bátorságuk, nem sejtettem, hogy mi motiválhatta őket...

 

 

CAG: Nem megszokott, hogy két fiatal lány elindul a Budapest-Bamakon. Ti miért döntöttetek így?

 

Pánczél Gyöngyi: Tavasszal megnéztük az előző futam összefoglaló vetítését a moziban, és úgy döntöttünk, hogy elindulunk 2009-ben a Budapest-Bamakon. Volt arra majdnem egy évünk, hogy összeszedjük rá a kellő támogatást.

 

 

CAG: Nehéz volt szponzorokat szerezni?

 

Kapitány Dorottya: Elég sokat kellett járkálni az ügy érdekében. A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy édesapám indult tavaly és ő is segített a felkészülésben.

 

 

CAG: Konzerveken éltek ti is majd?

 

Pánczél Gyöngyi: Igen, kint nem szabad semmit sem fogyasztani, mert az európai gyomor nem bírja a kinti ételeket. Egy hónapon át gyakorlatilag konzerven fogunk élni. Kint egy dolog van, amit lehet enni, az pedig a kenyér.

 

 

CAG: Mi fog hiányozni a legjobban?

 

Kapitány Dorottya: Talán a barátok, az itthoni ételek, nagymamáink főztje.

 

 

CAG: Van olyan tipikus női dolog, amit visztek magatokkal, de talán nem illik egy afrikai túra képéhez?

 

Kapitány Dorottya: Törlőkendőt sokat fogunk vinni.

 

 

CAG: Családotok mit szólt ehhez az ötlethez?

 

Kapitány Dorottya: Nagyon örültek neki és támogatnak minket, bár persze nagyon féltenek is.

 

 

CAG: És a párotok mit szól mindehhez?

 

Pánczél Gyöngyi: Figyelemmel kísérik a versenyt és izgulnak értünk.

 


 

A Budapest-Bamako nem csak móka és túra, hanem segítségnyújtás is. Egy egész kamionnyi ételt, ruhát, gyógyszert visznek ki a rászorulóknak. A gyűjtőmunkáról az ebben aktívan résztvevő Csollány Szilveszter mesélt:

 

 

CAG: Honnan jött az ötlet, hogy segítsd ezt a fantasztikus kezdeményezést?

 

Csollány Szilveszter: Felkértek arra, hogy legyek a nagykövete ennek az adománygyűjtő akciónak. Nem az első alkalom, hogy jótékonykodom, mert ha lehetőségem van rá, akkor mindig adok, segítek. A legjobb dolog a világon szerintem adni. Én nagyon pozitívnak látom magát az elképzelést, a gondolatot. Ez az első év, hogy nem csak a versenyzők adakoznak, hanem országos szinten hirdettük meg az adománygyűjtést.

 

 

CAG: Nem gondolkodtatok azon, hogy indulhatna a Budapest-Bamakon egy Olimpikon Team?

 

Csollány Szilveszter: Túl későn kapcsolódtam ebbe a projektbe bele ahhoz, hogy felkészüljek és kialakítsak egy csapatot. Jövőre mindenféleképpen szeretnék indulni, de hogy az Olimpikon Team, vagy teljesen más összetételű csapat lesz-e, azt még nem tudom. Van rá egy évünk, hogy lelkileg és fizikálisan is felkészüljünk.

 


 

Őszinte leszek, a legkeserűbb, legelszomorítóbb riport maradt a végére. Buza Sándorral arról beszélgettünk, hogy mennyire fukarak a multik, azok, akik megtehetnék, hogy segítsenek. Ez a magyar valóság? Akinek kevés van, az ad, akinek sok az nem?!

 

 

CAG: Elkeserített az, amit a sajtótájékoztatón meséltél. Tényleg nem segít az, aki tudna?

 

Buza Sándor: Nekem döbbenetes élményeim vannak, erről négy órát tudnék mesélni. Valójában az én adományom, amely elég csekély az egészhez képest, de azért majdnem két millió forintra rúg, ebben van a Nutellától kezdve a vérnyomásmérőn át, az aggregátoron keresztül a papucsokon és a sterilizált törlőkendőkön át nagyon sok minden. Szinte csak az ismerőseim adtak, az általuk adottakkal tudtuk megtölteni a kamiont. Felhívtam az összes magyarországi nagy áruházláncot, beszéltem szinte az összes biztosítóval, a bankokhoz ezek után már nem volt kedvem... Voltak olyanok, akiktől még választ sem kaptam. Nem értették, hogy miről van szó, így többször el kellett mesélnem, hogy nem tudok megenni naponta öt konzervet, csak egyet, azt pedig meg tudom venni. Nem nekem kell a segítség.

 

 

CAG: Minek köszönhető ez a tudatlanság?

 

Buza Sándor: Gondold végig a sajtó mit csinál. Kimegy, végigfotózza a szarvasagancsot az autó tetején, a copfos holland lányokat, és ezáltal egy kicsit torz kép alakul ki. Az a fajta segélyakció, ami e mögött van, az számukra megfoghatatlan, felfoghatatlan. A nagy cégeknek most kapóra jött az a mondat, hogy "a jelenlegi gazdasági helyzetre való tekintettel nem tudnak adni". A barátok sokkal nagyobb adakozó kedvvel vettek részt ebben az egészben, mint a nagy cégek. Ebből a szempontból tartom elkeserítőnek ezt az egészet.

 

 

CAG: Te miért indulsz? Azért, hogy segíts, azért mert buli, vagy a kettőért együtt?

 

Buza Sándor: Mindkettőért. Én ezt egy bulinak fogom fel. Én viszonylag sokat motorozom, már három kontinensen jártam így, és az ebben társamul szegődött barátommal indulok most el. Most azért megyünk, hogy felmérjük a terepet a túrán, és jövőre vagy a versenyben indulunk, vagy motorral vágunk neki. Hihetetlen módon kíváncsi vagyok és készülök erre.

 

 

CAG: Ha már a motorok szóba kerültek. Mit szólsz ahhoz, hogy Semmi-Kis Tünde nőként, motoron nekivág ennek a megmérettetésnek?

 

Buza Sándor: Azt mondták a hozzáértők, hogy azzal a súllyal, amivel ő rendelkezik, azzal körülbelül 800 kilométert tud majd megtenni. A Budapest-Bamakora motorosként nagyon rá kell készülni. Drukkolok neki, de nagyon fel kell kötnie az összes alsóneműjét, hogy meg tudja fogni azt a motort. Nagyon szépen felkészített, nagyon jó KTM motorokkal indulnak, de azért ez nem lesz neki leányálom.

 

 


írta: RiKA - CarsAndGirls.hu (2009)

 

 


 

Kapcsolódó anyagok:

 

 

Szaharai sztárparádé a Budapest-Bamakon (cikk)

 

Segítő kezek karavánja (beszámoló)

 

Teamek a Hungaroringen (beszámoló)

 

 

Sajtótájékoztató (fotók)

 

Budapest-Bamako - teszt a Hungaroringen (fotók)

 

Budapest-Bamako rajt (fotók)

 

 

 


Nap képe

Nap képe

Hónap háttere

Hónap háttere