Interjúk - (2012.09.30)
Bánovics Marcsi egy csupaszív nő, akire csak felnézni lehet. Nemcsak szép, hanem okos is, ami sajátos világunkban ritka kombináció ma már - és veszélyes is. ;)
CAG: Mesélj, közös fotózásunk óta mi történt Veled? Mivel telnek napjaid?
Bánovics Marcsi: Sziasztok! Rengeteg minden történt velem, de gondolom a kérdés a szakmai dolgokra vonatkozik! A gridgirls.hu oldal háziasszonyaként közel két éve tevékenykedem. A különböző szervezési, koordinálási és kreatív dolgokon kívül cikkeket írok, ami nekem nagy öröm, ugyanis gyerekkorom óta szeretem papírra vetni a gondolataimat.
Emellett főállásban egy irodában dolgozom, ahol a fő területem szintén az írás, itt sport témában készítek beszámolókat, ezek mellett tárgyalok, és különböző szervezési feladatokat látok el! Hogy teljes legyen a kör: kicsit talán ritkábban, de írom a blogomat, el-elvállalok egy-egy fotózást, vagy felkérést, egy hete mondjuk egy jótékonysági motoros fesztiválon műsorvezetőként tevékenykedtem!
CAG: Leírnád nekünk, milyen egy tökéletes napod?
Bánovics Marcsi: Minden egyes napomhoz úgy állok hozzá, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőle. A „carpe diem” azaz „élj a mának” című mondást sokan ismerik, de kevesen tudják, hogy van folytatása is. A teljes mondás így hangzik. „carpe diem quam minimum credulapostero” azaz „élj a mának, a lehető legkevésbé bízva a holnapiban”.
Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy minden egyes nap hálát adok a sorsnak az életemért, az egészségért. Szeretek álmodozni, de nem vagyok nagyravágyó, és minden apróságnak örülni tudok. Igyekszem mindenkivel kedves lenni, és jobb kedvre deríteni a környezetem, és hiszek abban, hogy amit adsz, azt kapod vissza!
CAG: Mi az, ami kikapcsol, ha feszült vagy?
Bánovics Marcsi: A feszültség levezetésére nekem a legjobb a mozgás. Egy erdő mellett lakom, és ha oda elmegyek futni, mindig segít rendezni a gondolataimat, és helyreállítani a lelki békémet. A mozgáson kívül megnyugvás egy jó beszélgetés valakivel, akinek adok a gondolataira. Nagyon szeretek otthon lenni, minden a saját ízlésemet tükrözi és szívem, lelkem benne van. Ha úgy érzem összecsaptak a fejem felett a hullámok, akkor meggyújtok egy füstölőt, beülök egy kád habos vízbe egy jó könyvvel, csinálok egy finom teát, vagy éppen kibontok egy jó bort. Van, hogy a tücskök ciripelését hallgatom a teraszomon, és megpróbálom megérteni miért kaptam ezt a szituációt az élettől, vagy csak zenét hallgatok, és relaxálok, és másnapra biztos jobb színben látom a világot!
CAG: Szerinted mitől sikeres egy nő?
Bánovics Marcsi: Nem is tudom. Én azt gondolom, hogy a sikert nem csak pénzben mérik, és hogy egyénre szabottan kell nézni. Mindenki életében mást- mást jelenthet! Azt mondják minden sikeres férfi mögött egy nő áll, tehát sikeres az is lehet, aki a háttérből segíti a párját, és megteremti a nyugodt meleg otthont, és szerintem már az is siker, ha valaki szereti amit csinál, és mások is elismerik a munkáját!
CAG: Milyen áldozatot hoztál a sikereidért?
Bánovics Marcsi: A sikerhez vezető út sokszor rögös, de talán jobban meg tudod becsülni mint a hirtelen jött mámort. Én sosem a sikerre törekedtem, egyszerűen csak van egy egészséges maximalizmusom, ami bármibe is kezdtem vitt előre. Rám mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy törtető lennék, de nem is volt rá szükségem, mert szerencsére mindig megtaláltak a lehetőségek!
Nem mondhatnám, hogy könnyű életem volt, viszonylag szegény családban nőttem fel, öcsémmel egy kis szobán osztoztam, és sokszor nélkülöztem alapvető dolgokat. Már az iskola mellett is rendezvényekre jártam hoszteszkedni, és statisztálni, míg mások buliztak, én dolgoztam, és bizony az is előfordult, hogy azt a pénzt sem magamra, hanem a szüleim segítésére fordítottam. A kitartásomnak, a szerencsémnek, a türelmemnek, az esetenkénti alázatosságomnak köszönhetem, hogy itt tartok ahol, és ma már azt mondom, minden egyes nehézségért hálás vagyok az életnek, mert ettől lettem az, aki ma vagyok. Ettől rendelkezem olyan értékrenddel, amivel sajnos manapság kevesen, ezért becsülöm duplán meg azt, amim van, mert igen, sok-sok lemondással, mérlegeléssel járt az élet, és ettől vagyok sokkal erősebb is, mert tudom, hogy mennyi nehézséget túléltem már!
CAG: Mi volt életed legfelejthetetlenebb ajándéka?
Bánovics Marcsi: Engem nehéz meglepni, mert sokszor ráérzek, vagy beletrafálok dolgokba, akaratomon kívül is. Volt már, hogy olyan ajándékot kaptam valakitől, amit pazarlásnak éreztem, ugyanis nem szeretem a drága dolgokat, sokkal racionálisabb vagyok annál, azonnal az jut eszembe, hogy ebből meg tudtam volna csináltatni az autót, vagy inkább odaadtam volna a szüleimnek.
Nekem nem hiányzik a százezreket érő designer-táska, sokkal inkább azt a pénzt utazásra költeném, ugyanis azokat az élményeket sosem lehet elvenni tőled, örök marad. Az olyan személyes kis apróságokkal le lehet venni a lábamról, mint egy naptár a barátokkal készült közös képekkel, vagy akár egy egyedi hűtő-mágnes, könyv, vagy bármi csak tudjam, hogy szívből kaptam! A 30. születésnapomra egy rajongómtól (aj de nem szeretem ezt a szót) kaptam egy kabaré válogatást, ami több órás, és ő kereste össze nekem! Ezt azóta is hallgatom (többnyire takarításkor :)) és bár apróság, de sosem fogom elfelejteni.
De talán az eddigi legemlékezetesebbet idén kaptam! A szülinapom környékére eső Teszed szemétszedési akció lelkes résztvevőjeként érdeklődtem a helyi kilátó felől, ahová még nem sikerült feljutnom. A mi kedves erdészünk jóvoltából másnap a posta-ládámban csücsült a kulcs, ami egy számomra igazán szívmelengető gesztus volt, mert a kilátó többnyire zárva van a rongálók miatt, és kevesen büszkélkedhetnek saját bejutási lehetőséggel! Azóta is nagyokat mosolygok, amikor a teraszomról meglátom a kilátó tetejét, és barátnőimmel vicceltünk is, hogy három éve lakom itt, de már saját kilátóm is van! :)
CAG: Ha tehetnéd, mit kívánnál magadnak a jövőben?
Bánovics Marcsi: Most majdnem abba a „hibába” estem, mint szoktam, azaz azonnal a családom, és a környezetem egészsége volt az első, ami az eszembe jutott! Sokszor önmagamat háttérbe helyezem, és ez nem mindig jó, de ha a családom nem boldog, akkor ugye nekem is nehezebb! Szóval ezeken túllendülve: egyszerűen csak annyit, hogy teljesüljenek a vágyaim. Ezek nem nagy kérések, de mint tudjuk az igazán nagy dolgok nem pénzért vehetőek meg. Örülnék, ha az írásban kiteljesülhetnék, és esetleg a gondolataimmal másokat is segíthetnék, vagy megmosolyogtatnék. Mivel már 34 éves vagyok, egy nyugodt, kiegyensúlyozott családi hátteret kívánnék magamnak. Egy szeretetteljes kapcsolatot, ahol kölcsönösen tiszteljük és támogatjuk egymást, ahol önmagam lehetek. Ha ezt az illetőt megtalálom, akkor pedig azt, hogy ez a család teljesedjen ki, és most nem egy közös kutyára gondolok! :)
fotó: Kocsis Péter
írta: RiKA - CarsAndGirls.hu
Nap képe
Hónap háttere
