CarsAndGirls.hu - Az on-lány férfimagazin, Cars and Girls.hu - Az on-lány férfimagazin

Walterné Dancsó Adrienn második helyezést ért el a szombati nap folyamán. Adriennt a futamot követően kérdeztem a múltról, jelenről és jövőről...

CAG: Honnan jött a versenyzés iránti szerelem?

Adrienn: Hogy őszinte legyek, nekem eszembe se jutott, hogy versenyezzek, bár mindig is itt éltem az autósport közelében édesapám révén. Az, hogy én is induljak, az pár éve merült csak fel. Először a párom kezdett el versenyezni 2002-ben. Egy évre rá én is úgy gondoltam, hogy megpróbálom és nagyon megtetszett. Azóta rójuk a köröket.

CAG: Mikor izgulsz jobban? A saját versenyed vagy párod, Walter Csaba futama előtt?

Adrienn: Inkább akkor izgulok, amikor kívülről kell nézni és drukkolni, az sokkal rosszabb. Amikor ülök az autóban és elindul a felvezető kör, akkor onnantól kezdve már semmilyen izgalom nincs. Csak a feladatra koncentrálok. Az elején persze van némi drukk, de úgy gondolom ez teljesen normális.

CAG: Maradsz az Opel Astránál?

Adrienn: A tavalyi évet még végig szenvedtük vele, próbáltunk egy jó autót összehozni és ez nem ment annyira egyszerűen. Úgy érzem idénre állt össze az a technika, amit tavaly szerettünk volna és megálmodtunk. Ha már így összehoztuk, akkor én nem szeretnék megválni tőle, és úgy gondolom, hogy elég ütőképes autó ez ebben a mezőnyben. Jól vezethető és azt az élvezetet, amit az autós sport adhat, azt megadja nekem.

CAG: Női versenyző esetén mindig adódik a kérdés, hogy családalapításnál, gyermekvállalásnál könnyen lemondanál minderről?

Adrienn: Úgy gondolom az a pár hónap kimaradás nem jelent semmit sem. Hamar túltenném magam azon, hogy ki kell hagynom néhány futamot, de az autó megvár, valószínűleg versenyek is lesznek. :)

CAG: Szerinted a női versenyzőket könnyen elfogadják a férfiak?

Adrienn: Szerintem itt inkább személyre szabott a dolog. Nincs elkülönülve, hogy férfiak és nők, az a fontos, hogy kit milyen ellenfélnek tartanak, kit gondolnak esélyesnek, igazi vetélytársnak. Én azt gondolom, hogy a mi mezőnyünkben itt a kis túrások között egy nagyon jó csapat gyűlt össze. Drukkolunk egymásnak, örülünk egymás sikereinek, bár nyilván mindenki nyerni szeretne. Nem mondták még, hogy ne fogadnának el engem. ;)

Komoly csatát vívott mindkét napon Eszenyi László és Kiss Pál Tamás. Először fogadjátok szeretettel a szombati győztes (és egyben a 2008-as év bajnokának), Eszenyi Lászlónak a nyilatkozatát:

CAG: Nagyon izgalmas volt ez a mai (szombati) verseny. Melyik volt a legemlékezetesebb pillanata?

Eszenyi László: Amikor láttam a tükörből, hogy Chanoch megforog. Ha őszinte akarok lenni, ez maradt meg bennem a legjobban. Gyakorlatilag a verseny egészen a végéig nagyon izgalmas volt, mert folyamatosan változott az autó, változott a pálya. Nem lehetett jól beállítani az autót a pályához. Amikor elindultunk, akkor az első három körben még hidegek voltak a gumik, hideg volt az autó, hideg volt a fék és azért csúszkáltunk, aztán volt egy kör, ahol jobban meg lehetett fogni. Később a pályának a porossága, a gumik felmelegedése miatt csúszkáltunk, gyakorlatilag mintha vízen mentünk volna.

CAG: Akkor nem is volt akkora túlzás, hogy ez már majdnem drift? :)

Eszenyi László: Igen, igen. Nekem van kipörgésgátló az autóban, de már nem tudott dolgozni az sem, annyira keresztbe ment az autó. Kézzel kellett fogni, nagyon sokat kellett ellenkormányozni. Jobban el is fáradtam, de a PannoniaRing egyébként is fárasztó pálya. Munkásabb, mint a Hungaroring.

CAG: Ez a kedvenc pályád?

Eszenyi László: Így, hogy megnyertem a bajnokságot, legalábbis nagyon közel vagyok hozzá, így lehet akár a kedvencem is. Egyébként nincs kedvenc pályám, mindegyikben van élvezet, mindegyikben van valami, ami nagyon-nagyon tetszik, de ebben van két-három olyan bevállalós kanyar, ami tényleg bátorságpróba a javából. Ezt most a pálya porossága miatt annyira nem lehetett élvezni, mert nem volt meg az a sebesség, hogy a szárnyak elkezdjenek dolgozni és a "bevállalás" kijöjjön.

Eszenyi László ezen a versenyen Barna bácsi tiszteletére indult. (A részletekért tekintsétek meg oldalán a kisfilmet: http://www.55.hu)

És akkor most következzen az ifjú titánnal, Kiss Pál Tamással készített interjú:

CAG: A tegnapi verseny is izgalmas volt, de a mai talán még inkább. Te melyiket élvezted jobban?

Kiss Pál Tamás: A mai napit természetesen, hiszen a győzelem ízét sikerült végre megízlelnem. Nagyon jó érzés volt elsőként áthaladni a célvonalon. Mindkét nap nagyon izgalmas volt, talán a mai egy picivel kevesebb izgalmat hozott, hiszen csak egy előzésem volt. Mondjuk az sem volt hétköznapi szerintem.

CAG: Mekkora nehézséget okozott, hogy ekkora hőség van, ennyire forró az aszfalt?

Kiss Pál Tamás: Eléggé kiszáradtam a verseny végére, sőt a rajtnál azt éreztem, hogy szinte már-már elviselhetetlen a hőség. Verseny közben a szél azért sokat segített.

CAG: Egy verseny megnyerése százalékos arányban mitől függ? Tőled, az autótól, esetleg a szerencsétől?

Kiss Pál Tamás: Szerintem mindháromtól majdhogynem egyforma arányban. Függ a csapattól, hogy felkészült legyen, az autótól, hogy megbízható legyen, tőlem is, hogy végig tudjak koncentrálni a futam alatt és egy picit nagyobb arányban függ a szerencsétől is. Ha nem tudok szerencsésen előre rajtolni, ha például ma a többiek nem tartják fel egy picit Eszenyi Lacit, akkor lehet, hogy nem tartott volna ki az előny a verseny végéig.

Nagy Brigittával a sátor árnyékában hűsültünk és jót beszélgettünk az autók és versenyzés iránti szeretetéről és a nők lehetőségeiről, szerepéről ebben a sportban:

CAG: Mesélj nekem, honnan jött az autók és a versenyzés iránti olthatatlan vágy? :)

Brigosz: Régóta szeretek autót vezetni, de magát a versenyzést elég későn kezdtem el. A rokonságban van egy versenyző, akinek a futamait néztem meg először. Az ő akkori csapatfőnöke Csuti László volt, aki jelenleg az egyesületünk vezetője. Ezt követően valaki mesélt a Hungaroringen indult versenyző iskoláról, ahol Opel Astrákkal lehet gyakorolni és tanulni. Ezt a tanfolyamot elvégeztem a párommal együtt, majd a három napos tréning után csak ültünk, néztünk egymásra és rádöbbentünk, hogy ez hiányozni fog. Következő lépésként megvettünk két Astrát és versenyezni kezdtünk.

CAG: Mennyire komolyak a harcok közötted és párod, Nagy Tibor között?

Brigosz: Történnek néha-néha viaskodások. Egymással is küzdünk, hasonlóan megyünk. Előfordult már olyan is, hogy sajnos én magam löktem ki őt. Utána megbeszéltük, hogy vigyázunk egymásra.

CAG: Hogyan jutottatok el az Astrától a Seatig?

Brigosz: Egy évet versenyeztünk Astrával, majd átváltottunk Suzukira és a harmadik év volt az, amikor már Seattal versenyeztünk.

CAG: Térjünk még vissza egy kicsit a párodhoz. Számomra nagyon érdekes az, hogy egy házaspár két tagja egymás ellen versenyez. Szerinted előny vagy hátrány az, hogy ez így van?

Brigosz: Abszolút előny, mert a szürke hétköznapokon a sok munka mellett alig érünk rá egymásra. Ezeken a napokon együtt vagyunk, bár sajnos nem sok verseny van.

CAG: Gyermeketek van?

Brigosz: Igen, három. A legnagyobb, Dani már most a szimulátor előtt ül, de ő túl magas lesz, így a gokart még most jó neki, de még nem tudjuk, hogy később hogyan tovább.

CAG: Ők nem járnak ki veletek a versenyekre?

Brigosz: Ez szerintem annak izgalmas, aki benne van, de ők nem élveznék azt, hogy a célegyenesben néha-néha elsuhanunk mellettük.

CAG: A gyerkőcök apának vagy anyának drukkolnak? :)

Brigosz: Mindkettőnknek, ezt beosztjuk egymás között. :)

CAG: Volt már baleseted pályán vagy pályán kívül?

Brigosz: Pályán kívül volt egy komolyabb tíz évvel ezelőtt, de akkor szerencsére nekem nem lett komolyabb bajom, csak az autót törtem csúnyán össze. A pályán is előfordulnak apróbb koccanások, kilökések, volt olyan, hogy elfogyott a fék és nekirongyoltam a falnak.

CAG: Ha valaki kilök versenyen, akkor azt higgadtan kezeled, vagy dühöngsz és esetleg a futam után odamész az illetőhöz, hogy megbeszéljétek?

Brigosz: Dühös vagyok nagyon, de odamenni a vétkeshez nem igazán szoktam. Azért vagyok igazán mérges, mert nem az élbolyban megyek, mégis olyan tülekedés van, mintha az élete függne bárkinek is tőle és kilöknek inkább. Ripityára törjük az autót, pedig nem olcsó mulatság ez. Ha gyorsabb, akkor előzzön meg, de ne lökjön ki. Az a gond, hogy ezt nem is szokták igazán szigorúan venni. De azt mondják, hogy ez sport, az autósportban menni kell és lehet egy picit törni, zúzni.

 A nagy túraautók futamai nem csak izgalmas csatákban, hanem színfalak mögötti harcokban is bővelkedtek. A szombati futam folyamán az első helyről induló Walter Csaba csak a második helyen ért célba, megelőzte őt a kitűnően versenyző Rácz István. Az első három helyen haladó Walter Csaba, Rácz István és Bódis Kálmán között kialakult "tülekedésről" illetve a "koccanásokról" természetesen megoszlott a résztvevők véleménye. Először következzen Walter Csaba nyilatkozata:

CAG: Hogyan értékelnéd ezt a mai versenyt?

Walter Csaba: Sajnos a sportszerűség nem játszott szerepet ezen a versenyen és emiatt hamar eldőlt, hogy mi lehet a legjobb eredmény számomra a futamon (ami a második hely volt). Ez már eldőlt a második kanyar után gyakorlatilag, mert az ott lévő incidens miatt minden esélyem elszállt, hogy nyerhessek.

CAG: Ezen az eredményen már nem lehet változtatni...

Walter Csaba: Nem, hiszen a futamot leintették. Rácz Pisti nem vétett semmi szabálytalanságot. Kálmán volt az, aki minden sportszerűséget félretéve kilökött szó szerint a pályáról. Kálmánnal még ez nem fordult elő, de a csoporttársaival már volt máskor is ilyen.

CAG: Beszéljünk valami kellemesebbről is. Mit szóltál Adrienn második helyéhez?

Walter Csaba: Nagyon boldog voltam, szépen ment végig. Remélem holnap még sikerül egy picit gyorsulnia és tud majd a Sanyival egy jót küzdeni.

És akkor most következzen a "trió" második tagjával, Rácz Istvánnal készített interjú, aki mesél a versenyről illetve az incidensről is...

CAG: Először is gratulálok a mai, vasárnapi győzelmedhez. Számítottál erre?

Rácz István: Nagyon fontos volt nekem, hogy első legyek, hiszen még háromszor kellene győznöm ahhoz, hogy magyar bajnok lehessek. Nem úgy jött ki minden lépés az elején, ahogy szerettem volna, de talán ez épp a kezemre is játszott. A motorom már füstölt és csörgött egy picit, így lehet, hogy ha keményebb a küzdelem már az elejétől, akkor megállt volna.

CAG: Ne haragudj, de meg kell kérdeznem, hogy neked mi a véleményed a futam alatti incidensről...

Rácz István: Mire gondolsz konkrétan?

CAG: A Csaba és Kálmán közötti "koccanásra".

Rácz István: Én elöl voltam, így sokat nem láttam az egészből. Azt tudom, hogy próbáltam belülre helyezkedni, hogy tudjam tartani a pozíciómat, és ezért elég nagyot fékeztem a második kanyarban. Szerintem Csaba is emiatt fékezett nagyot, Kálmán erre nem számított és már nem volt ideje megállni.

Természetesen Bódis Kálmánt is megkérdeztem arról, ami verseny alatt történt:

CAG: Mi történt a pályán? Te hogyan látod?

Bódis Kálmán: Arra emlékszem, hogy nagyon jól elstartoltam, Pisti is, Csaba elaludt egy picit. Pisti elment mellette, én próbáltam utána menni. Már az első kanyarban gondolkodtam azon, hogy én is mellé megyek, de inkább kivártam a kettesig, mert ott jobb pozícióban lehettem. Egyszer csak Csaba hatalmasat fékezett, aminek nem tudom az okát. Épp most mondta Pisti, hogy mivel belső íven volt, így nagyon megfékezte, ezáltal Csaba is már sodródott le az ívről, hiszen nyilvánvaló hogy külső íven sokkal nagyobb utat kell megtenni, és egyszerűen pillanatok alatt ott termett előttem. Nyomtam a féket, de akkor már rég késő volt és neki koccantam. Végül is én jártam a legrosszabbul, mert nekem ment el a hűtőm. Nem érzem magam igazán hibásnak. Én azt nem tartom sportszerűnek, hogy ha érzi, hogy rosszabb pozícióban van, akkor miért küzd? Elengedte volna a Pistit, nem fékezett volna ekkorát, szépen befordult volna és akkor mindnyájan mehettük volna a saját tempónkat. Vannak itt okozatok, hiszen ha Csaba edzésen való szabálytalanságát elismerik (sárga zászló alatti előzés), akkor büntetést kap, és akkor mindez nem történik meg.

CAG: Én ebben nem szeretnék és nem is tudok korrekt módon állást foglalni. De úgy éreztem talán nem csak engem érdekel, hogyan látták azok, akik részt vettek mindebben...

Wéber Gábort pihenés közben, notebookja társaságában csíptem el és elsősorban a szombati napon történtekkel és az autóval kapcsolatos gondokról beszélgettünk:

CAG: Mi történt szombaton a futam alatt?

Wéber Gábor: A benzinpumpám romlott el. Egy ideig járt még a motor alapjáraton, de nem tudtam gyorsítani, nem reagált semmire sem. Már előtte pár körrel egyszer kihagyott ugyanabban a kanyarban egy pár másodpercre, de utána újra magához tért és nem volt semmi gond. Amikor újra jöttem vissza Norbira, volt még hátra négy, négy és fél kör, egyszer csak ugyanabban a kanyarban ugyanazt kezdte csinálni. Reméltem, hogy újra magához tér, de ilyenkor az ember azért gyorsan rájön, hogy komoly baj van. Kigurultam a pálya szélére, próbáltam újraindítani, áramtalanítani - hátha attól megjavul, de ugyebár akkor még nem tudtam, hogy mi okoz gondot. Ilyenkor nincs mit csinálni, ez benne van a technikai sportban. Sajnos idén már túl sok mindennel volt bajom...

CAG: Mire kellett figyelni elsősorban a verseny folyamán?

Wéber Gábor: Norbira vigyáztam a rajtnál, picit jobban rajtoltam, de nem annyira, hogy megelőzzem, így beálltam mögé. Onnantól kezdve a gumira kellett vigyázni, mert nagyon meleg volt. Ez a pálya egyébként is gumigyilkos pálya. Az első pár kör arról szólt, hogy annyira menjek csak gyorsan, amennyire muszáj, de ne erőltessem túl, hogy a végére is jó legyen még. A verseny közepétől kezdtem visszajönni Norbira, de pont mire odajutottam, hogy már elég közel kerüljek, akkor állt le az autó.

A Suzuki Swift kupában versenyző, folyton mosolygó Bús Edinát elsősorban arról faggattam, hogy a szombati ötödik helye után mit vár a vasárnapi futamtól...

CAG: A tegnapi ötödik helyed fantasztikus eredmény. A mai naptól mit vársz?

Edina: A mai naptól egy negyediket legalább, persze minél jobbra törekszem. A csapattársakkal már megbeszéltük, hogy ki, hogy, merre helyezkedjen, így szerintem az ötödiket ismét meg lehet csípni. A negyedik felé próbálnék inkább elindulni, de az ötödik biztos meglesz, ha minden rendben megy majd és nem lesz lökdösődés.

CAG: Két ilyen verseny közötti este mivel töltöd az időt? Pihensz vagy inkább bulizol?

Edina: A péntek és a szombat, sőt még korábban a csütörtök este is úgy telt el, hogy volt egy kis pezsgőzés, egy kis pálinka... Tegnap persze meg kellett ünnepelni az ötödik helyet is. :) De úgy gondolom, ez nem befolyásolja most az eredményeimet.

CAG: Ma indulhatnál saját autóval. Mennél vele (BMW 1)?

Edina: Nem, nem, nem. És nem is azért, mert még új autó... Megkímélem, elég az, amit a versenyautóból kihozok.

CAG: Túrórudi-tuning volt ma már?

Edina: Nem! Képzeld el, egyetlen egyet ettem ma még mióta itt vagyunk. Jó hogy szólsz!! Be is kell belőle gyorsan tankolni! :)

Zengő Zoltánnal vidám pezsgőzés után beszélgettem a csapatáról. Volt ok az ünneplésre, hiszen vasárnap a Seat Kupa futamán az első hat helyezettből öt versenyző a Zengő Motorsport tagja volt.

CAG: Fantasztikus az, amit elértek a versenyzők...

Zengő Zoltán: Nagyon nagy szükségünk volt ezekre a pontokra, erre a feelingre, mert nagyon sokat szenvedtünk mind itthon, mind külföldön. Kellett a srácok lelkének is, hogy gyorsak legyenek és befejezzenek egy versenyt ilyen szép eredményekkel.

CAG: Neked mennyire hiányzik a versenyzés?

Zengő Zoltán: Nagyon hiányzik, de azt gondolom, hogy ezeknek a srácoknak a különböző futamgyőzelmei kellőképpen kárpótolnak és rettentő boldog vagyok, hogy azokat a tehetséges fiatalokat látom, akikbe a pénzem és a bizalmam helyeztem és mindent meg tudnak valósítani, amit én esetleg nem tudtam. Ők nélkülem nem tudnák megvalósítani az álmukat, ezért azt gondolom, hogy mi egy igazi csapat vagyunk.

CAG: Előfordulhat az esetleg, hogy egy verseny kapcsán a csapatból valakinek jobban drukkolsz?

Zengő Zoltán: Mindenkinek vannak rosszabb és jobb napjai... Tudod ez olyan, mint amikor egy szülőnek meg kell mondania, hogy melyik gyermekét szereti jobban. Mindenkit egyformán szeretek, hiszen hozzám tartoznak és együtt tartjuk egymásban a lelket...

CAG: Gratulálunk az eredményekhez! :)

Herter Gusztávot ezen a hétvégén láthattuk BMW és Mitsubishi volánja mögött is. Kíváncsi voltam, hogy melyik tetszett neki jobban. :)

CAG: Mi fekszik jobban? A BMW vagy a Mitsubishi?

Herter Gusztáv: A Mitsubishivel sokkal többet mentem már, de a BMW is nagyon jó. Szeretem a hátsókerekes autókat,  jó vele menni. Kedvelem mindkettőt.

CAG: A Mitsubishi a saját autód, gondolom "őt" már jobban megszoktad. Mesélj egy kicsit "róla"!

 
Herter Gusztáv: Igen, már könnyen ki tudom hozni mindazt belőle, ami benne rejlik. Ez az autó egy igazi vadállat, 500 lóerő körül van. Nagyon vad versenyautó. Minden szituációban tudok vele előzni, mindig van benne gyorsítási tartalék. A BMW-vel azonban lendületből kell autózni, így nagyon jól tanít a pályaversenyzésre.

Már hosszú ideje kíváncsi voltam arra, hogy mi visz valakit arra, hogy versenyt rendezzen, speakerkedjen, majd pihenésképpen beüljön álmaim BMW-jének volánja mögé és tempósan rója a köröket... Szerettem volna megtudni, hogyan éli meg mindezt ő illetve a családja. Bertalan Zsoltot, a +20 km Kupa rendezőjét kérdeztem minderről. :)

CAG: Honnan ered ez az autók és a versenyzés iránti mérhetetlen szeretet?

Bertalan Zsolt: Annyi idős lehettem, mint most a kisfiam, úgy 6-7 éves, amikor másokhoz hasonlóan lelkesen tologattam a matchboxokat. Ezt követően éveken keresztül vívtam, és azokat a versenyeket szerettem igazán, amik jó messze voltak Budapesttől, mert sokat lehetett odáig autózni. Már hetekkel előtte készültem arra, hogy megyünk. Minden vívótársam szeretett velem jönni, főleg ha a verseny például Ózdon volt, mert akkor a Mátrában lehetett egy kicsit autózni. :)  Ez valahogy megmaradt, és 1993-ban vettem egy 325-ös versenyautót, majdnem épp olyat, mint amivel most versenyeznek. Az autóversenyzés és a BMW szeretete együtt jött. :)

CAG: A versenyek szervezésében mi a legnehezebb szerinted? Mit kedvelsz benne igazán és mit kevésbé? Például hogyan tetszett a speaker szerep?

Bertalan Zsolt: Most, a speaker, aki elvállalta a hétvégét vis maiorra hivatkozva lemondta. Úgy gondoltam, hogy nem kérek meg mást erre, ha elém sodorta ezt a feladatot az élet, akkor azt abszolválni kell és vállalom. Így voltatok kénytelenek az én dumámat hallgatni a verseny alatt. :)   Ahhoz, hogy valaki elvállalja egy verseny megrendezését, sok mindennel tisztában kell lennie. Tárgyalni kell a szövetséggel, a versenyzőkkel, a csapatokkal, a helyszínnel, a különböző, ehhez kapcsolódó dolgokkal. Ha az ember mindemellett még csapatot is futtat mellette, akkor minden logisztikát le kell szervezni, hogy itt legyen a gumi, a benzin, a versenyautó, a versenyző, a nevezési díj és még sorolhatnám. Én azonban e nélkül már nem tudnám leélni az életem. Ez egy kicsit stresszes helyzetbe hozza az embert, élvezem nagyon, szeretem csinálni. Úgy érzem, hogy az embereknek örömet tudok ezzel okozni (úgy bizony! - RiKA ;) ). Addig, amíg van hozzá kedvem és az emberek eljönnek a versenyre, addig én ezt csinálom.

CAG: Nekem úgy tűnik, hogy a családod maximálisan támogat Téged ebben...

Bertalan Zsolt: A gyerek nagyon. :D  A feleségemnél azonban egyszer-kétszer azért kiütöttem már a biztosítékot, de azt kell mondanom, hogy drága asszony, aki mindenben segít és alkalmazkodik ehhez a dologhoz. Amikor róla van szó, akkor én is odaállok mögé és próbálok neki mindenben segíteni. Ez egy társasjáték, amit együtt kell játszani.

CAG: Abban az esetben, ha versenyzők esetleg hajba kapnak egy eredményen, helyzeten, akkor állást foglalsz az ügyben vagy inkább a háttérbe húzódsz?

Bertalan Zsolt: Ahhoz, hogy az ember versenyt tudjon rendezni, ehhez az kell, hogy tájékozódjon, fontos, hogy mindent tudjál, mindenkinek legyen egy kis dossziéja a fejedben. A belső álláspontom megvan, magamban végiggondolom, hogy ki volt korrekt, kinek van igaza, de kifelé az álláspontom nem szeretném nyilvánosságra hozni. Sajnos vannak ellentétek, vannak kakaskodások a pályán, de erről is szól az autóverseny. Boxban is van mélyütés, de a bírónak ott kell lennie és szólnia kell, hogy ezt nem szabad.

CAG: Úgy tűnik fiad, Marcit már kellően sikerült "megfertőznöd" ezzel a világgal. Ha versenyezni szeretne, akkor maximálisan ott állsz majd mögötte és támogatod ebben?

Bertalan Zsolt: Elvileg igen, de azt gondolom, hogy ha tovább lépne az életben és nem versenyezne, vagy nem csak versenyezne, akkor annak nagyon örülnék. Ebben az évben már volt gokart iskolában, melyet jó eredménnyel el is végzett, de nem feltétlenül szeretném, hogy ő versenyezzen. Ha van hozzá kedve, akkor nem fogom megakadályozni, de erőltetni biztosan nem szeretném. Ha belekezd, akkor inkább finoman visszafognám, és a saját szakmai tapasztalataimat kihasználva szeretném az ő útját egyengetni. Nem az a fontos, hogy a legerősebb, legdrágább autóba beleüljön az ember és azzal menjen. Sokan milliókat elköltenek az autó tuningolására, szerintem azonban elsősorban a versenyzőt kell tuningolni. Ha megnézed a Forma-1-es versenyzőket, mindegyikük egy edzett ember a maga módján, például BMW világbajnok volt Alexander Wurz, ralliban Loeb ha jól emlékszem tornász volt... Tehát a versenyzőt is edzeni kell és nem az a fontos, hogy gyűjtsük a lóvét és locsoljuk bele az autóba, hanem a pilótának is hozzá kell tennie a tudását. Marcinak benzin üzemű járműve még nincsen, csak kerékpárja van és rollerje, így egyelőre még megpróbálnánk minél jobban távol tartani. Bár ahogy nézem most éppen nagyon szemez egy kis motorral...

És valóban. Marci csillogó szemmel, hosszan nézett egy mocit, sóvárogva, teljesen megfeledkezve a külvilágról. Azt hiszem ezzel a tekintettel már találkoztam valahol. Talán az apukájánál? :)

írta: RiKA - CarsAndGirls.hu (2008)