CarsAndGirls.hu - Az on-lány férfimagazin, Cars and Girls.hu - Az on-lány férfimagazin

Kovács Áron: Jó napot kívánok! Lesz két sült krumpli, egy nagy hamburger... :)

CAG: :D  :D     A Popdaráló című műsorban többször dalra fakadsz, de a korábbi musical próbák óta annyira nem hallani ebből a szempontból rólad.

Kovács Áron: Van egy saját zenekarom, a Reload, azzal járunk fellépni és csinálunk most egy saját műsort, mert eddig elsősorban feldolgozásokat játszottunk. Ez alapvetően egy hobbizenekar, hiszen egyikünk sem ebből él. Nem a zenekarból, de zenéből élünk mindannyian. Egyre több felkérésünk van, mi pedig csináljuk, mert egyszerűen jó. :)  Ezenkívül valóban nem volt semmi más. Egyszer csak jött a Papírkutyák felkérés, ami nagyon megtisztelő. A film felé én mindig is kacsintgattam, de ez csak elvágyódás, mert borzalmas színész vagyok. Mindent túljátszok, egy igazi ripacs vagyok. Mégis mindig vonzott az, hogy egyszer egy film részese legyek és most ezzel a dallal ez sikerült.

CAG: Lehetséges, hogy ezek után az együttessel egy kicsit komolyabban belevetitek magatokat a zenei életbe?

Kovács Áron: Határozott igen a válasz. Én zenészként indultam egyébként, csak a média egyszerűbb, járhatóbb út. Így félbe maradt egy kicsit a zenélés, elvesztettem a hitem a zenében. Minden versenyt megnyertünk a zenekarommal, amin elindultunk, mi alulról próbáltuk ezt a dolgot elindítani. A techno zene pont tönkreverte akkoriban a mi rockos zenekarunkat, mert akkor senkit sem engedtek a kiadók környékére, akinél gitár volt. Annyira csalódott lettem, hogy mire évek munkája megérett, addigra a világ pont úgy fordult, hogy az a stílus, amit mi képviseltünk, az nem kellett a kutyának sem. Most, hogy már tudom a zenélést tét nélkül csinálni, és nincs meg az a kapkodós nyomor, ami általában a zenekarokra jellemző, hogy mindenki a közönség ízlését próbálja telibe lőni. Lehet, hogy furán hangzik, de egy zenei karrierért én lazán föladnám, mondjuk a médiás karrieremet.

CAG: Mitől vagy ebben más?

Kovács Áron: Van mondanivalóm. A legtöbb előadó attól szenved, hogy nincs mit mondania. Nekem rengeteg olyan gondolatom van, amit nem mondhatok el a tévében, amit nem mondhatok el, mint műsorvezető, viszont kikívánkozik belőlem. Az ember eléri a 35 éves kort és úgy gondolja, hogy az igazság, amit igazából gondol, az elfojtott konvertálatlan gondolatai egyszerűen kiszakadnak belőle. A zene egy jó terület lenne erre.

CAG: Nem tartasz attól, hogy a Popdarálóban betöltött "jófiú" szerep miatt nehezen fogadnak majd el rockzenészként?

Kovács Áron: Ez egy jó kérdés. Az emberek mindenkit beskatulyáznak, de én nem harcolok ezzel. Mint már említettem, ez a tét nélküliség nagyon tetszik, és ha valaki nem tudja azt mondani, hogy az énekes, bemondós, odaba**ós Kovács Áron az ugyanaz, mint a Popdarálóban kicsit jólfésülten viselkedő ember, akkor ez van. Nyilván a rocksztárság is egy szerep, de ez áll a legközelebb hozzám. Aki ezt nem tudja elfogadni, az csalódni fog bennem, az nem fogja meghallgatni a zenénket. Ezeknek az embereknek van egy üzenetem: "Egy modell sem csak egy bugyi, egy énekes sem egy dal, egy csillagász sem csak matematika."  Van erre egy jó példa, Bruce Willis, akiről kevesen tudják, hogy zseniális szájharmonikás. Őt nem azért ismerik el, mert ő Bruce Willis. Ha csukjában játszana, akkor is ő lenne a legjobb.

CAG: Mesélj a másik fontos szerepedről, az apaszerepről!

Kovács Áron: Rettenetesen élvezem. Most már 16 hónapos a fiam és kezdünk nagyon közel kerülni egymáshoz. Eddig is közel voltunk, etettem, segítettem a feleségemnek ott, ahol lehetett. De volt egy időszak, amikor hirtelen nem tudtam vele mit kezdeni, és nagyon anyás volt. A gyerekkel is úgy van, mint minden mással, hogy annyit kapsz vissza, mint amennyit befektetsz. Ez a felismerés amikor torkon ragad, akkor tudod a fáradtságot félre tenni igazából, mert azt mondod magadnak, hogy elmehetnék most aludni, de azzal távolodom a gyerekemtől. Ez nem csak a gyereknek rossz, hanem neked is rossz. Ha elmegyek egy hétre és utána hazaérkezem, akkor látom, hogy örül, tudom, hogy szeret, de nem érzem, hogy mi most "bandázunk". Ilyenkor eltelik pár nap és újra haverok leszünk.

CAG: Mennyire hagyod majd, hogy az életét valamelyest szabadon alakítsa?

Kovács Áron: Nincs esélyem őt szigorúan fogni. A gyerekem a megtestesült akarat. Mindenki, aki meglátja a fiamat azt mondja, hogy ez a gyerek átmegy a falon. Nem lesz esélyem vele szemben, be fog darálni. Én annyit tudok, hogy igyekszem jó irányt szabni neki, és időnként megfelelő szigorral az általam helyesnek vélt úton tartani. De az, hogy huzamosabb ideig nemet tudjak neki mondani olyan dolgokra, amelyek érdeklik őt, de én nem akarom, hogy azt tegye, na az nem fog menni. Meg nem is kell. Mindig azt szoktam mondani viccesen - mert nagy csajozóművész már a fiam, döbbenetes mit művel a nőkkel, meg hogy milyen hatással van a nőkre...

CAG: Kitől örökölhette vajon? ;)

Kovács Áron: Nem tudom. Remélem tőlem. Mindig azt mondom, hogy remélem befejezi azt, amit az apja félbehagyott. :)   És ehhez az kell, hogy menjen. Viszont azt tudnia kell, amit én is megkaptam. Úgy nevelem, mint ahogy az én apám is nevelt engem. Mindig azt mondta amikor már az értelmem kinyílt, hogy "Fiam, azt csinálsz, amit akarsz, nem fogom a kezedet fogni, de tudd, hogy két lépéssel mögötted ott vagyok." És ez nagy biztonságot ad az embernek. Fel vagyok készülve arra, hogy ott fogok ülni néha a rendőrségen, hogy a fiam kiengedjék. :)

Áronnal komoly vizekre eveztünk, de Bebével folytattuk a poénkodást. Bevallom nektek őszintén, hogy nehéz volt megszabadulni a fantáziám által gyártott képektől, amelyet két leragasztott szájú, egymás mellett szorosan ülő férfi képe váltott ki belőlem. :)

CAG: Végignéztem a fotókat. A sorozat úgy indul, hogy két beragasztott szájú pasi ül egymás mellett, jó szorosan egy autóban. Szörnyű gondolataim támadtak... ;)

Bebe: Uuuh, Te ilyen huncut vagy? :) 

CAG: "Akarsz róla beszélni"? :D

Bebe: :))))   Nem probléma ez már a 21. században. :)  Egyébként annyiról maradtál le, hogy a hölgyemény, aki a hátsó ülésen ült már addigra, mire jöttél, eltűnt.

CAG: Na, komolyodjunk, evezzünk más téma felé. :)  Több film főcímdala fűződik már a nevetekhez. Van esetleg kedvenced?

Bebe: Igen, az égiek kegyesek voltak hozzánk. Nincs kedvencem, mindegyik más és más, mindegyiket másért szereti az ember.

CAG: Nem gondoltál arra, hogy a későbbiekben egy nagyobb filmszerepet elvállalj?

Bebe: Nem, nem gondoltam rá. Színházban volt szerencsém már kipróbálni magam, az nagyon tetszett. Ha jönne filmszerep, akkor szívesen elvállalnám.

CAG: Milyen jellegű filmben vállalnál szerepet szíved szerint?

Bebe: Most mondjam csúnyán? :)   Bunyós-ba**ós-üldözéses. :) A komoly filmek szerintem nekem nem mennének. Egyrészt nem tartom magam színésznek, másrészt ezek állnak közelebb hozzám. Az ilyesfajta filmek, mint a Papírkutyák. Ezekben el tudom képzelni magam, de egy komoly drámában nem igazán.

CAG: Zene terén mit kapunk tőletek idén?

Bebe: Zene terén szeretnék majd énekelniii, meeeg... :))

CAG: 2009 miről szól majd?

Bebe: 2009 gyakorlatilag a BackIIBlack zenekar új lemezéről szól majd. Természetesen örülünk annak, hogy van egy ilyen kis kirándulás. A filmzenék elég érzékenyen érintenek bennünket, pozitív értelemben, és hála Istennek a 2009-es év ezzel indult. Mindamellett készítjük a lemezt folyamatosan, stúdióban vagyunk már a lemezanyaggal, remélhetőleg március környékére elkészül.

CAG: Lesz bármilyen változás az elmúlt évekhez képest?

Bebe: Én azt gondolom, hogy az első lemeznek, tehát a '96-os, '97-es lemeznek a hangulatelemei érezhetőek lesznek. Lesz egy olyan hangulata a lemeznek, ami nagyon-nagyon modern lesz.

CAG: Még annyit árulj el, hogy készülnek nálatok a számok? Úgy képzeljem el, mint ahogy a filmekben látjuk? Összeül a csapat, valaki ír egy dallamot, majd jön a szöveg, vagy elkészül a szöveg és kellene alá zene, vagy a kettő együtt?

Bebe: Van azért az együttesnek egy zeneszerzője, Erdélyi Andris, aki vállalja kimondatlanul is mindennek az oroszlánrészét. Ő az, aki sokkal termékenyebb a többieknél. Vannak ötletei, azokat feljátssza, így mi már egy kész demót hallunk, és mindenki a maga kis ötletét, agymenését hozzáteszi.

Ezek után már nagyon kíváncsi voltam a BackIIBlack egyik fő "motorjára", Erdélyi Andrisra, akit a szünetben egy kávé mellett csíptem el...

CAG: Beszélgettünk Bebével az imént arról, hogy milyen jól indult ez az év, hogy mennyire jó egy ilyen felvétel. Mennyire kedvelitek az ilyen felkéréseket? Buli nektek is?

Erdélyi Andris: Abszolút. Előfordult már az életünkben egy-két filmzene-írás, részvétel stb. Egyrészt ez mindig jól sül el a zenekar számára és már azért is szívesen veszünk részt ebben, mert ez egy kis kirándulás egy másik világba, ami valahol minket is izgat. Nyílván nem mint színészek, hanem mint zenészek veszünk ebben részt. Több filmbe készítettünk már betétdalokat is, sőt, most körvonalazódik egy jópofa dolog. Egy rajzfilmsorozathoz kellene zenét írni. Ez mondjuk még nem végleges. Nagyon izgalmas ez, hiszen zeneileg is kihívást jelent. Az ember elszakadhat attól, hogy ez a BackIIBlack zenekar, és hogy azt a stílust kell nyomja, amit szokott. Ebbe bármi belefér, hiszen ez egy filmzene.

CAG: Hogyan születik egy filmzene? Megkapjátok a forgatókönyvet? Vagy valaki röviden felvázolja, hogy miről szól a film, esetleg megadja a stílust?

Erdélyi Andris: Általában az utolsó pillanatban szólnak, hogy holnapra kellene. Legtöbbször elmondják, hogy miről szól a történet és akkor ahhoz kell egy kis zenei világot kialakítani. Nyilván a rendező elmondja, hogy milyen zenét képzel el, és akkor ehhez mi alkalmazkodunk.

CAG: Mennyire komoly vagy mennyire buli egy BackIIBlack dalhoz készülő klip forgatása? Teljesen elszabadultok vagy szigorúan a rendező elvárásai szerint dolgoztok?

Erdélyi Andris: Ez attól is függ, hogy milyen a forgatókönyv, milyenek a körülmények. A BackIIBlack zenekar élete során szerintem már 14-15 klipet is forgatott. Voltak nagyon kellemes élmények, és voltak kellemetlenek is. Mondok erre egy példát. A "Te vagy az, akit a legjobban" című szám videoklip forgatásán a rendező azt találta ki, hogy egy víz alatti kamerával fog venni minket. Nekünk egy medencében kellett állnunk, amiben jéghideg víz volt, felülről esett az "eső", szemből fújt a szél minket. Ruhában álltunk, derékig vizesen, ráadásul ez egy hideg téli napon volt és igazán fűtés sem volt a helyiségben. Nagyon-nagyon fáztunk. A végeredmény jó lett és nagyon látványos, utána mi is élvezettel néztük végig, viszont nagyon kellemetlen élmény maradt. Viszont volt olyan klipforgatásunk, amikor nyár volt, és ott volt nagyon sok csinos lány... Természetesen ebben a szituációban mi is jobban éreztük magunkat. De hát a művészetért meg kell szenvedni.

CAG: Van neked kedvenc BackIIBlack számod?

Erdélyi Andris: Mivel a dalok nagy részét én jegyzem, mint zeneszerző, így azt kell, hogy mondjam, hogy az embernek minden gyermeke kedves, de természetesen ha az ember végighallgatja, főleg, ha sok év után veszi újra elő a lemezt, akkor azért rájön, hogy az egyik igazán tetszik, a másik kevésbé. Én azokat a dalokat szeretem, ami utat talált a közönséghez, és amikor koncerten játsszuk ezeket a dalokat, akkor lehet érezni azt a fajta visszajelzést, hogy nem volt hiába megírni azt a dalt. Kimondottan kedvenc dalom egyébként nincs.

írta: RiKA - CarsAndGirls.hu (2009)

Kapcsolódó anyagok:

Papírkutyák klipforgatás (fotók)

Bebe, Áron és a Papírkutyák (beszámoló)